A titán és a titánötvözetek aktív fémek, és széles körben használják a repülőgépiparban, a petrolkémiai és az atomenergia-iparban. A titán és titánötvözetek keményforrasztásával kapcsolatos főbb problémák a következők:
① A felületen lévő oxidfilm stabil. A titán és ötvözetei nagy affinitást mutatnak az oxigénnel. A felületen könnyen képződik egy nagyon stabil oxidfilm, amely megakadályozza a forraszanyag átnedvesedését és szétterülését. Ezért a forrasztás során el kell távolítani.
② Erősen hajlamos a hidrogén, oxigén és nitrogén felszívására a melegítés során. A titán és ötvözetei hajlamosak a hidrogén, oxigén és nitrogén felszívására, és minél magasabb a hőmérséklet, annál komolyabb a felszívódás, ami jelentősen csökkenti a titán fém plaszticitását és szívósságát, ezért a keményforrasztást vákuumban vagy inert atmoszférában kell elvégezni.
③ Könnyű intermetallikus vegyületeket képezni. A titán és ötvözetei kémiai reakcióba léphetnek a legtöbb tűanyaggal, törékeny vegyületeket képezve, amitől a kötés törékennyé válik. Ezért az egyéb anyagok keményforrasztására használt töltőfémek alapvetően nem alkalmasak aktív fémek keményforrasztására.
④A szervezet és a teljesítmény könnyen megváltoztatható. A titán és ötvözetei hevítés hatására fázisátalakulnak és szemcsés durvuláson mennek keresztül. Minél magasabb a hőmérséklet, annál komolyabb a durvulás, ezért a magas hőmérsékletű keményforrasztás hőmérséklete nem lehet túl magas.
Röviden: a titán és ötvözeteinek keményforrasztása során ügyelni kell a forrasztási hevítési hőmérsékletre. Általánosságban elmondható, hogy a forrasztási hőmérséklet nem haladhatja meg a 950-1000 fokot. Minél alacsonyabb a forrasztási hőmérséklet, annál kisebb a hatás az alapfém tulajdonságaira. Edzett ötvözetek esetében a keményforrasztás az öregedési hőmérséklet túllépése nélkül is elvégezhető.
