A szilícium-mangán-nitrid nélkülözhetetlen alapanyag az acéliparban. Az olvasztás során oxidálószerként és ötvözőelem-adalékként adják hozzá, hogy javítsák az acél minőségét, és növeljék annak keménységét, hajlékonyságát, szívósságát és kopásgátló képességét. A mangán tömeghányada a szilícium-mangán-nitridben 40%-50%, a szilícium tömeghányada 20%-30%, a teljes vas tömeghányada pedig körülbelül 15%.
A szilícium-mangán-nitridben lévő mangán nyomokban méréséhez a fő módszer az atomabszorpciós spektrometria, ICP-AES módszer, amely a szilícium-mangán-nitrid foszforsavban és perklórsavban könnyen oldódó tulajdonságait használja. A minta feloldása után használjunk szulfátot A mangántartalom meghatározására vas standard oldatos módszert alkalmaztunk. Ezenkívül a legtöbb kísérlet bebizonyította, hogy a szilícium-mangán-nitrid mangántartalmát befolyásoló tényezők közé tartozik a melegítési hőmérséklet, a füstölési idő, a perklórsav és a foszforsav mennyisége. A mérési hiba csökkentése érdekében a foszforsav adagolása 20 ml, a perklórsav adagja 2 ml, a füstölési idő 230 s, a melegítési hőmérséklet 240 Celsius fok. Ez a módszer a szilícium-mangán-nitrid mangántartalmának meghatározására egyszerű és kényelmes.
A szilícium-mangán-nitriddel hozzáadott olvadt acélban a nitrogénelem is egyenletesen kerül az olvadt acélba. A hengerlés során a szemcsehatárokon kicsapódik a nitrogén, és nitrogén-szén és egyéb vegyületek képződnek, amelyek a finomításban, az erősítésben és a szilárd oldat erősítésében játszanak szerepet. Ez nagymértékben javítja az acél folyáshatárát és szakítószilárdságát, biztosítva, hogy az acél plaszticitása és szívóssága ne csökkenjen, ugyanakkor biztosítva legyen a teljesítmény. Fontos szerepet játszik a nagy hozzáadott értékű acélok olvasztásában. Ezért fontos szerepet játszik a vasötvözetek és acélok metallurgiai elemzésében. A nitrogén meghatározása fontos szerepet játszik. A nitrogénmeghatározási módszereknek két fő kategóriája van, a kémiai módszerek és a műszeres módszerek. A kémiai módszerek a gőzdesztillációs sav-bázis titrálási módszer és a gőzdesztillációs abszorpciós fotometriás módszer, a műszeres módszerek pedig a vákuumfúziós mikronyomásos módszert és az impulzusos inert gáz fúziós hővezetési módszert. A kémiai módszer összetett műveletekkel és hosszú ciklusidővel rendelkezik, míg a műszeres elemzési módszer előnye a nitrogénvegyületek teljes lebontása, a pontos eredmények, a gyors elemzési sebesség, a nagy hatékonyság és az alacsony berendezés költsége, és széles körben használják a piacon.
