A vanádium-pentoxid a vanádium (V) oxidja, amelynek kémiai képlete V2O5. Mérgező narancssárga szilárd anyag, vízben gyengén oldódik, és hevítéskor oxigénveszteséggel bomlik. A vegyiparban katalizátorként használják, a kénsaviparban pedig fontos, hogy katalizálja a kén-dioxid egylépéses átalakulását kén-trioxiddá.
Kémiai tulajdonságok
Az oxidok azonban főleg savasak, és 700 fok felett jelentősen elpárolognak. 70-1125 fokon oxigénre és vanádium-pentoxiddá bomlik, ami számos szerves és szervetlen reakció katalizátorává teszi. Erős oxidálószerként könnyen redukálható különféle kis értékű oxidokká. Vízben kevéssé oldódik, stabil kolloid oldatokat képez. Lúgban oldva vanadátot állítanak elő. Savban oldva nem ötértékű vanádium ionok keletkeznek, de VO2+ ionok, mérgező anyag, a levegőben 0,5 mg/m³-nál kisebb megengedett mennyiség.
Alapvető felhasználások
A vanádium számos kiváló fizikai és kémiai tulajdonsággal rendelkezik, ezért széles körben használják, és a fémek "vitaminjaként" ismert. Kezdetben a vanádiumot főként vasban és acélban használták az acél szilárdságának, szívósságának és kopásállóságának javítására a szerkezet és a szemcseméret finomításával, valamint a szemcsék durvulási hőmérsékletének növelésével. Később az emberek fokozatosan felfedezték a vanádium kiváló fejlesztését a titánötvözetekben, és alkalmazták a repülőgépiparban, ami áttörést hozott a repülőgépiparban. A tudomány és a technológia rohamos fejlődésével egyre nagyobb az igény az új anyagok iránt. A vanádiumot széles körben használják nem acélterületeken, beleértve a repülést, a kémiát, az akkumulátorokat, a pigmenteket, az üveget, az optikát, az orvostudományt és sok más területet.
