A karbonizáló részecskeméret hatása. A karburátor felszívódási sebessége a karburátor oldódási és diffúziós sebességének, valamint az oxidatív veszteség sebességének együttes hatásától függ: általában a karburátor részecskék kicsik, az oldódási sebesség gyors, a veszteség mértéke nagy; a karburátor részecskemérete nagy, az oldódási sebesség lassú és a veszteség sebessége kicsi. A karburátor méretének kiválasztása a fűtőkemencék átmérőjétől és kapacitásától függ. Általánosságban elmondható, hogy a fűtő kemence átmérője és kapacitása, a karburátor mérete nagyobb; ellenkezőleg, a szénképző szer mérete kisebb lesz.
A hozzáadott szénfokozó mennyiségének hatása, meghatározott hőmérsékleten és azonos kémiai összetétel mellett a vasoldat szén telítési koncentrációja állandó. Egy bizonyos telítettségi fok alatt minél több karbonizálót adunk hozzá, minél hosszabb idő szükséges az oldódáshoz és diffúzióhoz, annál nagyobb a megfelelő veszteség és annál kisebb az abszorpciós sebesség.
A hőmérséklet hatása a karbonizáló abszorpciós sebességére. Kinetikai és termodinamikai szempontból a vasoldat oxidációja összefügg a C-Si-O rendszer egyensúlyi hőmérsékletével, azaz a vasoldatban lévő O reakcióba lép C-vel és Si-vel. Az egyensúlyi hőmérséklet a megcélzott szén- és szilíciumtartalomtól függően változik. Ha a vasoldat az egyensúlyi hőmérséklet felett van, a szén előnyösen oxidálódik, és szén-dioxidból és oxigénből CO és CO2 képződik. Ennek következtében megnő a vasoldatból származó szén oxidatív vesztesége. Ennek eredményeként a szénfelvétel mennyisége csökken, ha az egyensúlyi hőmérséklet magasabb, mint az egyensúlyi hőmérséklet. Ha a szén növekedési hőmérséklete alacsonyabb, mint az egyensúlyi hőmérséklet, a szén telítési oldhatósága csökken, miközben csökken a szén oldódási és diffúziós sebessége, és a kitermelés is csökken. Az egyensúlyi hőmérsékleten a szénfokozó abszorpciós sebessége magas.
A ferrofluid keverésének hatása a szénfokozó abszorpciós sebességére. A keverés elősegíti a szén oldódását és diffúzióját, elkerülve, hogy az égés következtében a vas felületén lebegjen a szénképző. Mielőtt a karbonizáló teljesen feloldódna, a keverési idő hosszú, és a felszívódási sebesség magas. A keverés csökkentheti a szénsavasodási és tartási időt, lerövidítheti a gyártási ciklust, és elkerülheti az ötvözőelemek égését a vasoldatban. A túl hosszú keverési idő azonban nemcsak a kemence élettartamára van nagy hatással, hanem a szénsavas oldatban is a keverés növeli a vasoldat szénveszteségét. Ezért a vasoldat megfelelő keverési idejének biztosítania kell a szénsavas szer teljes feloldódását.
A vasoldat kémiai összetételének hatása a szenesítő abszorpciós sebességére. Ha a ferro oldat kezdeti széntartalma magas, egy bizonyos oldódási határ alatt, a szénfokozó abszorpciós sebessége lassabb, a felszívódás kisebb, az égési veszteség nagyobb, és a szénfokozó abszorpciós sebessége alacsonyabb. Ha a vas kezdeti széntartalma alacsony, az ellenkezője igaz. Ezenkívül a vasoldatban lévő szilícium és kén akadályozza a szén felszívódását és csökkenti a szénfokozó abszorpciós sebességét. A mangán segíti a szén felszívódását és növeli a szénfokozó abszorpciós sebességét. A hatás mértékét tekintve a szilícium hatása nagy, ezt követi a mangán, a szén és a kén hatása kicsi. Ezért a tényleges gyártási folyamatban először a mangánt kell növelni, majd a szenet, majd a szilíciumot.
