A radiográfiás hibadetektálás olyan módszer, amely a sugarak áthatolhatóságát és linearitását használja fel a hibák kimutatására. Bár ezeket a sugarakat szabad szemmel nem lehet közvetlenül érzékelni, mint a látható fényt, érzékenyíthetik a fényképészeti filmeket, és speciális vevőkészülékekkel is fogadhatók.
A hibák észlelésére általánosan használt sugarak közé tartoznak az izotópok által kibocsátott röntgen- és gamma-sugarak, amelyeket röntgenhiba-észlelésnek, illetve gammasugár-hiba-detektálásnak neveznek. Amikor ezek a sugarak áthaladnak (besugároznak) egy anyagon, minél nagyobb az anyag sűrűsége, annál inkább csillapodik a sugarak intenzitása, vagyis minél kevésbé intenzíven tudnak áthatolni az anyagon. Ebben az időben, ha fotófilmet használnak a jel fogadására, a film fényérzékenysége kicsi lesz; ha műszert használnak a jel vételére, a kapott jel gyenge lesz.
Ezért a vizsgálandó részek sugarakkal történő besugárzásakor, ha belül hibák, például pórusok, salakzárványok vannak, a hibás úton áthaladó sugarak által áthaladó anyag sűrűsége jóval kisebb, mint a hibamentes úté, ill. intenzitása lesz Minél kevésbé gyengül, vagyis annál nagyobb az átvitt intenzitás. Ha filmet használnak a fogadására, akkor a fényérzékenység nagyobb lesz, és a hiba sugárirányára merőleges síkvetülete visszaverődhet a filmen; ugyanez megtehető más vevőkészülékek használata esetén is. A műszerek a hiba sugárirányra merőleges síkvetületét és a sugáráteresztés mértékét tükrözik.
Látható, hogy normál körülmények között röntgenvizsgálattal nem könnyű repedéseket találni, vagyis a röntgenvizsgálat nem érzékeny a repedésekre.
