Íme néhány fontos szempont, amelyet figyelembe kell venni a grafitelektródák tehetetlenségével kapcsolatban:
Kémiai stabilitás: A grafit sok körülmény között általában stabil és inert. A legtöbb savval vagy bázissal nem lép jelentős reakcióba, ezért alkalmas különféle kémiai folyamatokra. Bizonyos körülmények között azonban reagálhat, különösen magas hőmérsékleten és oxidálószerek jelenlétében.
Oxidáció: Magas hőmérsékleten (általában 400 vagy 752 °F felett) a grafit oxidálódhat, ha oxigénnel érintkezik. Ez az oxidáció az elektróda anyagának lebomlásához vezethet, szén-dioxidot vagy szén-monoxidot termelve. Így oxidatív környezetben a grafitelektródák nem inertek.
Környezeti feltételek: Redukáló atmoszférában vagy inert gázokban (például argonban vagy nitrogénben) magas hőmérsékleten a grafit nagyobb inertséget mutathat, mint a reaktívabb anyagok. A tehetetlenség azonban feltételes a környező környezet alapján.
Elektrokémiai reakciók: Elektrokémiai alkalmazásokban a grafitelektródák részt vehetnek a reakciókban. Például elektrolízis vagy akkumulátoros alkalmazások során elektronokat veszíthetnek vagy nyerhetnek, ami inkább reaktivitást jelez, mint tehetetlenséget ezekben az összefüggésekben.
Hőstabilitás: A grafit kiváló termikus stabilitással rendelkezik, így olvadás nélkül is ellenáll a magas hőmérsékletnek. Azonban bizonyos körülmények között (például oxidáló környezetnek való kitettség) termikus viselkedése reakciókhoz vezethet.
